Tegnap találkoztam egy Dezső nevű kutyával a villamoson. Olyan kifejező szeme tud lenni néhány állatnak. A nap másik fénypontja egy 6-7 éves gyerek volt akivel sorban állás közben kezdtem el hevesen szemezni. Vágtam pár grimaszt neki, ő meg vigyorgott mint a tejbetök. Szóval úgy néz ki a kutyák és a gyerekek látnak bennem fantáziát....ez jó mert én is látok bennük. A felnőttekkel sose kerülök ennyire egy hullámhosszra szavak nélkül. És szavakkal se.
Indulok Szombathelyre fél órán belül. A várható program: szaunázás, túrázás, és persze rengeteg szesz. Egy hónapja nem gyújtottam rá, remélem Sz. Z. nem fog elbizonytalanítani mikor azzal a jellegzetes önelégült vigyorral a képén cigizik. Nem volna jó ismét visszaszokni...
Jó ötlet volt belekezdeni a blogolásba. Határozottan jobban érzem magam tőle.
