Kábult ez a nap, talán mert nem a szokásos dupla adag kávával indítottam. A címben található szavak takarják most a jövőről való álmodozásaim tárgyát. Vegyük szépen sorba:
- Legjobb forgatókönyv szerint felhív még a héten egy kanadai táborigazgató. Valami csoda folytán hanyatt dobja magát amint meghallja a hibáktól hemzsegő és korántsem folyékony angolomat, és eltekint attól a ténytől, hogy versenytársaimmal ellentétben nekem semmilyen leigazolható vendéglátós tapasztalatom nincs. Belém szeret a skype interjú alatt, és március végén már valahol Alberta környékén pucolom a hagymát. Ez a legjobb ami történhetne.
- A fent vázoltaknál jóval valószínűbb, hogy tespedek még ebben a sártengerben április-május környékéig, és sikerül kijutnom egy sötét Holland raktárba.
- Szóval először munka kellene, szinte mindegy is milyen csak tudjam gyakorolni az angolt. Persze nem akarok se egy táborban, se egy holland raktárban huzamosabb időt tölteni. Azt hiszem eljött az idő, hogy EVS-el egy évet önkéntesként töltsek valahol. Ez a valahol Német vagy Spanyolország lesz, mert mindegyik nyelvnek hasznát venném a későbbiekben, és talán képes is lennék őket megtanulni.
Ha mindezzel végeztem akkor meg irány egy trópusi sziget, még az is lehet, hogy újra Thaiföld, és leteszem a dive instructor vizsgát.
